20. fejezet


Michelle berendezkedett, és a kanapét választotta. Igazából tök mindegy, mert mindennek megadom a módját. Nagyon kényelmes a kanapé és ugyanolyan kényelmes az ágyam is. Nagyon kedves lány. Vacsorára ő készített kaját, nem engedett belőle.

- Hm ez isteni. Mi ez? – kérdeztem mosolyogva.

- Sült csirke, Michelle módra. – mondta.

- Áhh, akkor értem miért nem ismertem fel. – nevettem.

- Hát… mindenki ezt mondja. De aztán mindenki csodálkozik az ízén. Mármint azon, hogy milyen finom. – nevetett ő is. – És akkor most jöjjenek azok a dolgok, amikhez semmi közöm. Mi történt veled meg Jasonnel? – kérdezte.

Letettem a villát a kezemből.

- Ehhez tényleg semmi közöd, de…

- Nehogy azt mond, hogy a szex, mert eddig egyik csaja sem panaszkodott. – vágott közbe.

- Nem dehogy. Csak amikor a régi haverjaival volt. A régi életét élte. Engem elfelejtett. Velem akármi volt, mindig a fejemben volt.

- Amikor Ted… Amikor este csinálta, amit csinált. Akkor is a fejedben volt? – kérdezte.

- Igen.

- Biztos vagy benne? – kérdezte kétkedve.

- Igen. Végig arra gondoltam, hogy nehogy bekopogjon. Aztán arra, hogy mi van, ha már elkapta. – mondtam és úgy láttam sikerült meggyőznöm.

- És mi lett volna? Mit gondoltál? – kérdezte. Szerintem csak azért kérdezgetett, hogy felmérje, hogy érdemes-e megpróbálnia újra összehozni minket.

- Arra gondoltam, hogy nem bírnám ki, ha őt is elveszíteném. – mondtam ki őszintén. Fájt kimondani, de igaz volt. – És mégis elveszítettem. Úgy, hogy nem tudom senkire se fogni, csak magamra.

- Ez nem igaz. Jason is hibás. – mondta Michelle. – Ja, és kérlek, szólíts Elle-nek. Azt jobban szeretem.

- Rendben. De hogy-hogy nem az öcséd pártján állsz? – kérdeztem meglepődve. Nem mondtam neki, hogy ő meg nyugodtan szólítson Ley-nek, mert már úgy szólít, amióta lakótársak vagyunk.

- Tudod, nem szoktam kiállni Jason mellett, egy barátnőmmel szemben, ha nincs igaza. Olyankor inkább pártatlan maradok. – mondta. A barátnőjének szólított, ami jól esett. Még csak egy napja ismerjük egymást, de már én is úgy éreztem, hogy vagy 1000 éve ismerjük egymást. – Szerintem meg kéne beszélnetek a dolgot.

- Már megbeszéltük. És így lett a szakítás a vége. – mondtam búskomoran.

- Tudod, az nem megbeszélés volt. Szerintem egyikőtök sem akar igazán szakítani. Jason nem azért csinált úgy, mintha ott sem lennél, mintha nem is ismerne, mert meg akart bántani. – mondta.

- Hogy érted azt, hogy úgy csinált? – kérdeztem kíváncsian.

- Tudod, van egy haverja, akinek bemutatta az egyik barátnőjét és onnantól kezdve a haverja a lány körül zümmögött, mint egy méhecske a méz körül. És végül a lány szakított vele, majd már aznap este együtt volt a haverjával. Attól félt Jason, hogy ha bemutat neki, akkor veled is ez lesz. – magyarázta, de nem igazán hatott meg. Inkább felidegesített.

- Szóval azt gondolja, hogy én csak úgy megcsalnám. Hát én nem ő vagyok. Én nem feküdnék össze valaki mással, csak mert az körülöttem zümmög. Nem tudom, és kinézné belőlem. Ne haragudj, de nekem elment az étvágyam. Elmegyek lezuhanyozni.

- Oké, de előtte még hagyd, hogy mondjak valamit. Jason nem azért félti a kapcsolatotokat, mert nem bízik benned, hanem mert attól fél, hogy találsz valakit, aki többet tud neked adni, mint ő. Hogy jobbat találsz nála. – mondta Elle.

- Hát akkor már nem kell aggódnia, mert nincs olyan, hogy a mi kapcsolatunk. – mondtam felháborodottan.

A zuhany alatt elgondolkodtam, azon, amit Elle mondott. Lehet, hogy kicsit gorombán viselkedtem Jasonnel, de megbántott. És miért hazudott akkor a kocsiban a szemembe? Akkor azt mondta, hogy tényleg elfeledkezett rólam. Mikor kimentem – természetesen egy szál törülközőben -, Jason ott ült a kanapén, és Elle-el beszélgetett. Gondoltam rosszalkodok egy kicsit, és kihallgatom őket.

- Figyelj, Ley tényleg szeret téged. De hogy te mekkora egy marha vagy! Végre egy rendes lány. Soha nem jött volna össze Jake-kel. – magyarázta Elle.

- Ha meg elmondom az igazat, akkor azért dob, mert milyen érzelmes seggfej vagyok. – panaszkodott Jason.

- Így meg azért dobott, mert egy idióta, hazug seggfej vagy. – mondta a nővére.

- Így is, úgy is seggfej vagyok. Ley-nek nem való seggfej. Ezt elbasztam. – mondta Jason.

- Hát, ha így állsz hozzá, akkor tényleg seggfej vagy.

- Ezzel nem nyugtatsz meg. – mondta mosolyogva Jason, de nem volt a mosolyában semmi boldogság.

- Öhm… Szia! Elle, lefekszem aludni, ha valami kell, akkor kelts fel nyugodtan. – szóltam közbe. Idegesített a nyavalygás.

- Jóéjt Ley, álmodj velünk. – mondta Jason, de azt hitte nem hallom.

- Jason, inkább nem akarok este rémeket látni. – mondtam, majd elballagtam aludni. Kicsit durva volt ez a megjegyzés. Talán nem is lesz több esélyünk.

Este nem tudtam aludni. Megláttam egy képet, amin Jasonnel a vidámparkban vagyunk az anyukájával. Csak akkor hoz haza Jason valakit, ha hosszútávra képzeli a dolgot, és ha komolyan gondolja. No meg, ha erősnek hiszi a kapcsolatukat. – hangzott a fejemben Mrs. Summer hangja. Mikor elaludtam, mégis velünk álmodtam. Azt hogy boldogok vagyunk. Reggel úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. Elle már nem volt otthon, de hagyott egy üzenetet, hogy dolgozni ment, majd jön és hozza a pénzből a részét. Nem beszéltük meg, hogy mennyit kell fizetni, sőt még azt se, hogy kell-e fizetnie. Kopogtattak.

- Szia Nicol! Miújság? – kérdeztem.

- Szisziszia! Kééééépzeld el. – kezdte, de közbevágtam.

- Elképzelem, ha egy kicsit lehiggadsz, és lassabban, érthetőbben beszélsz. – mondtam mosolyogva.

- Megkaptam az egyik állást. És tudod ki a főnököm? – kérdezte. Mintha tudhatnám. – Okéokéoké. Nem tudhatod. Michelle Summer, Jason nővére.

Döbbenten álltam ott. Nem tudtam, hogy sírjak, mert eszembe juttatta Jasont, vagy nevessek, mert kapott új állást. Az utóbbi mellett döntöttem. Nem ronthatom el az örömét. De mit fog szólni, hogy a főnökével lakok együtt?