Úgy döntöttem hogy lesz neve a történetnek, méghozzá az, hogy A múlt hatalma. Azért lett ez acíme, mert Ashley a múltja miatt olyan amilyen. Az ősök, a gyilkosságok... Ezek miatt. És Jason múltja is Jason motíválója. Remélem tetszik :)

 

31. fejezet


- Szóval hallottad… - mondta Jason és elhúzta a száját. – Nem szégyenletes. Én szeretlek, és tudom, hogy te is. Különben nem akadtál volna ki azon, hogy nem emlékszel rám.

- Azt mondta az orvos, hogy egy érzés, egy hely hozhatja vissza az emlékeimet. – gondolkodtam el. Tényleg nem vagyok nimfomániás, de minden emlékemnek, vagyis inkább a legnagyobb részének köze van a szexhez. Amikor anyám meghalt megerőszakoltak. Aztán Emmát úgy találtuk meg, hogy rámásztam részegen Gregory-ra, aki megsajnált és befogadott minket estére MelRose-sal. Aztán ugye minden pasimmal legalább egyszer lefeküdtem. Hirtelen egy nagyon R.J. Berger-es ötlet pattant ki a fejemből. – Jason? Nincs kedved ideülni mellém? – kérdeztem huncutul. Ideült mellém, és én lekaptam, de ő eltolt magától.

- Mit csinálsz? – kérdezte felháborodottan.

- Öhm, megcsókoltalak. – mondtam értetlenül, pedig tudtam mi a baja. És mindjárt hangot is ad neki.

- Nem. Te letámadtál, ami után nálad a szex következik. Ez egy kórház, nem egy bordélyház. – mondta idegesen.

- Bla-bla-bla. – mondtam mosolyogva.

- Rád sem ismerek. Lehet, hogy az amnéziával önmagadat is elvesztetted? Vagy ez az igazi éned? – dobálta a telefonját. Én meg majdnem sírtam. – A francba Ley.

- Most mi bajod? – néztem rá könnyes szemekkel. Jason odajött, leült az ágyra, és a két keze közé vette az arcom.

- Ley. Én szeretlek, és bármikor hagynám neked, de nem most és nem ma. És addig nem, amíg meg nem gyógyulsz.

- De ez segíthet emlékezni. Az anyukámra sem emlékszem. – kezdtem hisztérikusan.

- Ley, tudom, hogy nem a megfelelő alkalom, de fontos dolgot kell… bevallanom neked. – lesütötte a szemét. Valami olyat akar mondani, ami nekem valószínűleg nem fog tetszeni. – Majd be szeretnék mutatni neked egy kislányt, de előtte szólni szerettem volna. Nem szeretném, hogy meglepődj azon, ahogy bemutatnám neked. Mert elég érzékeny a barátnőimre.

- Ezt nem értem. Miért kell bemutatnod ezt a… lányt? Miatta akarsz majd elhagyni, vagy úristen. Amíg eszméletlen voltam, addig vele szexeltél? Vagy, nee… Ő a másik feleséged? Bigámiás vagy? – szörnyülködtem, elvégre nem igazán ismerem őt. Köszi amnézia.

- Nem, Ley, ő a kislányom. – mondta és várta a reakciómat. Hát valami dühkitörés félére számított, olyanra, mint amikor elmondta, hogy Lisa a felesége.

- Tessék? – kérdeztem nyugodtan, mert még nem fogtam fel a szavait.

- Van egy 6 éves kislányom. Igen, mielőtt megkérdeznéd, 17 éves voltam, amikor született. Emily-nek hívják. Az édesanyja meghalt a szülés közben. Ő… 21 éves volt ekkor. – itt megállt, mert jött a várva várt reakcióm. Nem bírtam ki.

- Tessék? Te teherbe ejtettél egy 20 éves lányt? És… Te nem is szeretsz engem. Én csak egy pótlék vagyok. –láttam a fején, hogy ledöbbent azon, hogy erre jutottam.

- Miért ne szeretnélek? Miért lennél pótlék? Ez a női logika, vagy más nők sem lennének képesek erre a következtetésre jutni. Ne haragudj, Ley, elmondanád, hogy hogy lyukadtál ki ehhez?

- Hát, először is ne kritizáld a logikámat. Aztán, meg ha meghalt az anyukája és te szeretted, akkor ha valakit szeretsz és úgy hal meg, akkor nem tudsz túljutni rajta. Az a szeretet megmarad. És én csak a pótlék vagyok. – kezdtem volna, de Jason közbevágott.

- Ley, inkább hagyjuk, majd megbeszéljük, ha kiengedtek. Azt mondta az orvos, hogy ha nincs semmi gond, akkor holnap kijöhetsz. Tud a boszorkányokról, szóval adott neked lamilus accusa-t, a gyógynövényt, hogy hamarabb gyógyulj. De gondolom, ismered ezt a növényt. – mosolygott.

- Nem tudok rád haragudni. Nem tudom miért. Mindig ilyen vagyok veled? – kérdeztem mézes-mázosan.

- Igen, és most már adsz egy csókot? – kérdezte és odahajolt hozzám.

- Már adtam, elégedj meg azzal, mert haragszom rád. – mondtam sértődötten.

Este semmi izgalmas nem történt. Jason mindenáron meg akart csókolni, de nem hagytam neki, pedig istenem, de vágytam rá! Jason végig ott ült mellettem, és mikor elaludt nekem nem sikerült. Horkolt. Reggel nem volt semmi gond, szóval hazamehettem. Jason mellett a kocsiban elég nyomasztó volt.

- Mikor hazaérünk… ott lesz Emily is. Szeretnélek bemutatni neki. Nem azért, hogy nesze itt egy pótlék, hanem mert szeretlek, és szeretném, ha az életem része maradnál. És ezzel együtt jár az, hogy Emily életének is a része vagy. – mondta, olyan aranyos volt. Nem tudtam tovább haragudni rá.

- Rendben, de el kell mondanod, hogy miért voltam kórházban?

- Mert meglőttek… Nem emlékszel erre se? – kérdezte.

- Nem. De ki lőtt meg? – kérdeztem csodálkozva. Semmire nem emlékeztem. Jason nem akart felelni. – Jason, ki volt az? Tudom, hogy tudod.

- Az apám, de lecsukták. – mondta, és elég szomorú fejet vágott.

- Oh, sajnálom! – mondtam, mire Jason ideges lett.

- Sajnálod? Te? Mert? Semmit nem csináltál. Az az idióta seggfej volt az. Te semmiről nem tehetsz. – mondta, miközben leparkolt. Egy nő, aki mellékesen nagyon ismerős volt, megölelt és egy kislány volt mellette. Akit most látok először, de tudom, hogy ki.

- Szia drágám. – mondta a nő, miközben a kislánnyal szemeztem.

- Jó napot! Ismerjük egymást? – kérdeztem.

- Oh, anya, Ley-nek… amnéziája van. De ő már tud róla. Ley ő itt…

- Lily – vágtam közbe.

- Igen, honnan tudod? Ismered? – kérdezte Jason.

- Ő a nővérem lánya. Lily, illetve mindig így hívta, a teljes nevét nem tudom. Még soha nem láttam, de tudom, hogy ő az.