7. fejezet


Én csak döbbenten álltam az események előtt. Meg se fordult a fejemben, hogy Jason hazudott volna, de az annál inkább foglalkoztatott, hogy ki ez a nő és miért gondolja, hogy csak úgy lesmárolhatja a pasimat?
Szerencsére Jason levakarta magáról, de a csaj úgy vette le, hogy csak azért, mert én is a szobában vagyok.  Jason nagyon idegesnek tűnt.

- Lisa, takarodj a lakásomból! – ordította.

A nő csak ámult-bámult. Nem tudta mit kezdjen az intéssel.

- Ne legyél már ideges, beszélgetni jöttem. – válaszolta halál nyugodtan a csaj.

Még mindig nem tudtam, hogy ki ez a nő, de már utáltam is. Legfőbb ok, hogy szolgalánynak nézett és hogy rámászott Jasonre.

- Rendben, beszélgessünk. Telefonon. – mondta Jason.

- Nem, nem. Most, azonnal, itt, velem. – mondta a nő.

Nem tudom feltűnt-e neki, de én is itt vagyok, bemutatkozni nem volt hajlandó, ami szerintem betudható annak, hogy szolgalánynak hisz.

- Ti beszélgessetek csak, én hazamegyek. – törtem meg a csendet, bár lehet nem kellett volna.

Egyszerre kapták fel a fejüket és hirtelen rám néztek. Jason arcáról azt olvastam le, hogy sajnálja a dolgot, és hogy nem akarja, hogy hazamenjek, inkább a nőt akarja elküldeni. A nő arcáról felháborodottságot olvastam le. Gondolom, azért mert egy szolgalány nem beszélhet vele, mert nincsenek egy szinten, vagy talán azért, mert megzavartam a Jasonnel való társalgásában.

- Ne menj el, majd Lisa elmegy. Neked nem kell, te maradj, kérlek. – könyörgött Jason.

- Én aztán nem megyek el. Különben is. Miért adtad alább az elvárásaidat? Eddig nem tűrted, ha egy szolga hozzád szólt. – mondta a nő.

Vajon Jason tényleg ennyire fenn hordta az orrát? Mert most nem csinálna ilyet. Épp elindultam az ajtó felé, de Jason megfogta a karomat és visszarántott.

- Hamar lerendezem, és aztán átmegyek hozzád. Rendben? – kérdezte.

- Rendben. Szia… sztok! – néztem rá e kellemetlen nőre. Jason nyomott egy csókot a homlokomra és becsukta a ajtót.

Miközben sétáltam a lakásajtóm felé, megpillantottam Nicolt a portán és gyorsan lerohantam hozzá.

- Szia! Hátte? Mit keresel itt? – kérdeztem és gyorsan megöleltem.

- Szia, gondoltam megnézem mi újság veled. – válaszolta.

- Hát semmi, Jasonnel immár hivatalosan együtt vagyunk. – meséltem büszkén.

- De? – kérdezte.

- De… de máris tönkre akarja tenni valami csaj… Azt hiszem a neve. Talán Lisa. De nem biztos.

- És mit akart?

- Azt nem tudom, de első dolgai között volt, hogy lesmárolta Jasont.

Ezen egy kicsit fennakadtam. De Nicol mintha meg se hallotta volna.

- Mi a baj? – kérdeztem. Remélem nincs semmi komoly.

- A drágalátos osztályfőnököm engem okol a kicsapongó viselkedésed miatt és beküldött egy olyan ajánlatot az igazgatónak, hogy kirúgjanak. Engem. A te viselkedésed miatt. – mondta felháborodva.

- Ez még mindig a Reginás dolog? - kérdeztem.

De hát Reginát utálta az összes tanár. Soha nem hallgattak rá, ráadásul megbeszéltük a dolgokat Reginával és azóta egész jól kijövünk. Sőt, szinte a barátnőknek lehet nevezni minket.

- Óóh, nem, dehogy. Most a drágaságos Bella, az osztályfőnök kedvence. Utálom őt. És most még egy okom van rá.

Bella
Bella az iskola réme. Mindenki utálja őt a diákok közül. A tanárok nagy része imádja, mivel benyalt nekik. Viszonya van az osztályfőnökkel, Mr. Foxszal. A különlegesség az, hogy Bella egyike a sötét mágiával rendelkező boszorkányoknak és ezért nem mer senki ellene szegülni. De majd meglátjuk mi lesz.

- Hát őt mindenki utálja. Csak Mr. Fox szereti, mert benyalt neki, mint mindenki másnak.

- De hát nem tettem semmit ellene? Akkor meg miért? – kérdezte.

- Ó, dehogyisnem! Emlékszel, amikor rájuk nyitottál? Szerintem amiatt van. Fél, hogy beárulod őket. Akkor ki is rúghatják Mr. Fox-ot. – válaszoltam, bár az arckifejezése alapján.. – Ez csak költői kérdés volt. Igaz?

- Igen, de nem baj. Minden esetre ma fogja megtárgyalni az ügyet az igazgatóság.

Ennek örültem. Remélem nem rúgják ki Nic-et.

...

Este Nicol felhívott és elújságolta, h nem sikerült őt kirúgatni. De Jasonnek se híre se hamva.