Blair Bens
Destiny Woold
Logan Nilson
Szijjasztok.Nos bocsánat hogy ennyit kellett várni de ahogy Szancsy írta kórházban voltam.A történetemnek utolsó fejezetét hozom most nektek ami azt jelenti hogy vége.Nagyon remélem hogy jó befejezés ez számotokre.Ami jó hír hogy még ma hozom őj történetem első fejezetét.Remélem az is elnyeri tetszéseteket.Nos jó szórakozást az utolsó Ms.Lauren-hez.
Elijah elmondta a tervet mi pedig Damon-nel tettük a dolgunkat.A feladatunk az volt hogy veszekedét kellett színlelnünk.Elijah addig odahívta Klaus-t hogy összevesztünk és így több esély van a győzelemre.De addig a többi őstestvér megöli a vámpírőtöket és kihozzák Natalie-t.Persze minden úgy ment ahogy annak mennie kellett és ahogy megbeszéltük.Mi Damon-nel épp indultunk a gyár felé mikor Kalus uánunk szaladt és megállított minket.
-Mi van hülyének néztek?Engem Klaus-t?- mondta Klaus majd leütött minket.
Mikor felketem egy gyárban találtam magam.Gondolom ez lehet az ahol Natalie- t akarta feláldozni. Mikor észrevette hogy felébredtem odajött hozzám.
-Lám-lám felkelt Lauren.Ha szertnéd hogy Damon is felkeljen nem kell mást tenned mint engedelmeskedned.
-Mit akarsz te rohadék?- mondtam és egy szúrós nézést vetettem rá.
-Csak annyit hogy engedd meg hogy a lányod vére az Ősök segítségére follyjon.
-Te nomrális vagy?Szerinted megengedném hogy.....- mondtam volna de valaki hátúlról leszúrta Klaus-t.Az pedig eszméletlenül elájúlt.
-Siess Lauren ez max egy óráji tart addig hozd ki Natalie-t Damon-t felkeltjük de siess.- mondta Elijah én pedig szaladni kezdtem.
-Szia szöszi.-jött a hang hátulról.
-Rebevah.- mondtam és elmosolyodtam.
-Azt hiszed engededem hogy egyedül csináld?- mondta a számomra vicces akcentusával és megölelt.
-Tudod hol van?
-Igen én voltam a "vámpírőr"- mondta mosolyogva.- Itt őrködök míg te kihozod te sies mert Klaus nem marad örökre ezsméletlen.- mondta majd besiettem a szobába hol Natali egy ágy közepén feküdt.Mindnehonnan csövek álltak ki belőle és folyt rajtuk a vér.Láttam aza rcán a szenvedést.Odamentem hozzá és gyengéden kihúztam belőle a csöveket amir ő felébredt.Kicsi kék szemeit rámszegezte és egy mosolyot erőltetett arcára amitől nekem sírnom kellett.Próbáltam egy varázsigét alkalmazni de valahogy nem sikerült majd Rbecah kiabált be bentről.
-Ne is próbálkozz ha varázsolsz visszafelé sül el és akkor meghalsz.- mondta olyan tipikus Rebecah-s beszédhangnemben.Újra Natalie-re koncentráltam.A nykánál tartottam onnan akartam kihúzni a csövet de nem jött ki hanem engem megrázott.
-Rebecah miért rázott meg és miért nem jön ki?- kérdeztem mire az ajtóban álló Rebecah kijött.
-Nem jön ki?De hát az lehetetlen.Az előbb kitudtuk szedni belőle.- mondta majd odalépett Natalie-hoz és megpróbálta kiszedni.Neki kijött.
-Ide vámpír kell.- mondta majd elkezdte kihúzni az összes csövet.-Mi lenne ha kimennél és néznéd hogy jön-e valaki?- kérdezte majd rám nézett.
-De engem megtud ölni Klaus.- mondtam kétségbeesetten.
-Gyors leszek hidd el.- monda majd az ajtóhoz mentem és minden merre figyeltem.De nagy csend volt semmi zaj semmi mozgás.
-Semmi sem történik.Nincs semmi gond.- mondtam majd befelé mentem.
-Ez az általában ilyenkor lesz valami.Menj onnan majd én odállok.- mondta és hátrébb lökött ő pedig beállt az ajtóba.Majd hallottunk egy csörömpölést.-Ennyit a semmi gondról.- mondta gúnyosan majd rámnézett.- Gyorsan szedd ki belőle.- mondta sűrgetően.
-De engem megráz.- mndtam.
-Ennyit bírj ki a lányodért.- mondta és ebben igaza volt.Odamentem és elkezdtem mindkét kezemmel kiszedni a csöveket Natalie-ből.Nem érdekelt mennire ráz csak is rá koncentráltam.Ő csak szomorúan nézett rám mintha ő sajnálná-Pedig nem neki kéne hanem nekem.Én hagytam egyedül akkor azon az estén.mostantól ha haza jutunk élve osem veszem le róla a szemem.Végül sikerült a sok csövet kiszedni belőle.Rebecah gyorsan átvette tőlem és elindultunk kifelé.A nagyterembe értünk ahol felkeltem.Nem volt ott senki csak Damon még mindig eszméletlenül.Majd egyszer csak feludrott.Gyorsan odaszaladtam hozzá és megöleltem.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen.- mondta majd a Rebecah karjában lévő Natalie-re pillantott.
-Ez ő?- kérdezte mosolyogva majd felállt és elvette Rebecah-tól és megpuszilta kis arcocskáját.Szegénykém nagyon gyenge volt fehér voltmint a fal és alig bírt élni.
-Ilyen marad?- kérdeztem Rebecah-tól aki rám nézett.
-Nem csak vér kell neki de nem állati.- mondta majd Damon-re nézett.
-Mi bajod úgy ismersz mint aki állati véren élt?Hát nem szóval tudom mi a dolgom. -mondta majd elindult kifelé.Rebecah is követte majd én közben azon töprengtem hol van Klaus és Elijah.Majd kifelé menet előttem termett Klaus.Épp meg akart harapni mikor mögötte Elijah valami folyadékot nyomott belé amitől elájult vagy meghalt nem tudom bitosan.
-Meghalt?- kérdeztem.
-Még nem ebből sokat kell bele nyomnunk de mindig meg kell várnunk míg felébred.Én maradok Kol-lal ti veletek lesz Rebecah és Finn őrizni fognak titeket míg bizosak nem elszünk benne hogy Klaus halott.Most pedig vigyétek és adjatok neki emberi vért aztán hadjátok pihenni.Bármi történjen ne vegyétek le róla a szemeteket.Klaus számára két vámpír gyerek játék.Nyomás.- mondta Elijah a hosszú mondológját majd Damon-nel hazavittük Natalie-t és adtunk neki emberi vért.Rebecah és Kol mintha otthon lettek volna úgy ültek le tévézni enni kedvükre.
Már lassan egy hét telt el azóta hogy kiszabadítottuk Natlie-t.Azóta okat javult.De még minden este és reggel adni kell neki vért hogy életben maradjon.Ami megnyugtat hogy elég már neki állati is szóval nem szoktatjuk rá az emberi vérre.Ami aggaszt hogy Elijah azóta sem hívott hogy Klaus meghalt volna.Kicsit aggódom hogy sikerült kijutnia.
-Nem hívott Elijah?- kérdeztem az ajtóban támaszkodó Kol-tól.
-De hívott de csak annyit mondott hogy rossz az állapota de még él.Sok idő kell még ahhoz hogy meghaljon.De már biztonságban vagytok.- mondta amitől megkönnyebűltem.Ekkor Damon jött le a lépcsőn.
-Most hívott Elijah.- mondta.
-Téged?- kérdeztem lepetten.
-Igen.
-És mit mondott?
-Kol és Rebecah haza mehettek.Vége van.- mondta mosollyal az arcán.
-Meghalt?- kérdezték mind a ketten egyszerre.
-Nem nem halt meg.Valami démon szállta meg a testét ami rosszá tette.Most Elijah megölte azt a démont és most normális lett.- mondta Damon majd a 2 vámpírőrünk már sehol sem volt.Damon ránézett mosolyogva.
-Van egy meglepim.- mondta mosolyogva majd megfogta a kezemet.Kivitt a kertbe ahol volt egy kis faházunk ahol mindenféle szerszámot tartottunk.Bevitt oda ahol anya nézett rám mosolyogva.
-Mi ez?- kérdeztem de Damon már nem volt ott.Csak akkor jöttem rá mi is történik mikor megpillantottam a nagy fehér ruhát.Úristen elvesz.Nem hiszem el.Mondatam magamban majd anya segített felvenni megcsinálta a hajamat a sminkemet és minden egyéb másat.Majd kinyitotta az ajtót és megtekintettem a kertet.Gyönyörű fehér virágok voltak mindenhol és székek voltak kirakva ahol nagy meglepetésemre ott ült Elena és Blair.Egy pillantást vetettem rájuk majd megláttam Őt.Damon-t aki most egész életét hozzám köti.Nagyon boldog voltam.Megállás nélkül mosolyogtam.Majd odaértem Damon-höz megfogta a kezemet és rámosolygott.A pap aki összeadott minket elmondta a hosszú beszédet majd elértünk ahhoz a bizonyos kérdéshez.Persze mind a ketten azonnal rávágtuk az igent.Majd megcsókoltuk egymást.
Este volt alkalmam beszélni Elena-vaé és Blair-rel.Elena-ról kiderült hogy terhes Blair-t pedig faképnél hagyta Chuck egy régi csaja miatt.De szerencsére összejött egy hozzá jobban illő pasival Erick-kel.Az este végén elköszöntünk mindenkitől majd elindultunk a nászútra.Oda ahol házas életünk kezdődik.Sok mindenen mentünk keresztül de végül minden jól alakult.Natalie biztonságban, Klaus normális mi pedig Mr. és Mrs.Stone-ként élhetjük le életünk további részét.
C